Spontán túra Zakopaneba

Már a szezon elején terveztem elmenni Zakopaneba, szerettem volna megkerülni a Tátrát és irány haza. Sajnos mindig közbejött valami, vagy nem jó egy ismerősömnek se az időpont, vagy sz@r volt az idő... így június végén parkolópályára került az ötlet, mert a német túra következett, aztán
augusztusban az asszonyt is elvittem nyaralni (kocsival). Közeleg a szeptember, újra előkerült a Tátra megkerülésének az ötlete, de David komámat szeptember elején műtik (korábbi zakó miatt beépített fémet távolítják el), a felépülés talán 2-3 hét is lesz, így hát felejtős az egész.
Aztán jött a hír, az orvosoknak nem hiányzik annyira még az a platina (már ha azt építettek be) és még szabad hétvégém is lesz.
Gyors szállásfoglalás, biztosításkötés, motor felkészítés. Nagy dilemma volt a dobozok száma, mert ugyan csak 1 éjszakát töltünk ott, de esténként lehűl a levegő, az útra is kéne meleg cucc, mert nem éppen a szomszédba megyünk. Minden összekészítve pont 10kg-ot sikerült a v46-ba bepakolni, így maradt az 1 dobozos opció.
Szeptember 10-én reggel 9 órakor találkoztunk Budapesten a Kőbányai út végén található Agip kúton. Egy kis beszélgetés után meg is kezdtük az utunkat északnak. Mivel egyikünk sem vette meg a megyei matricát, kénytelenek voltunk Dunakeszi - Vác irányába menni a 2-es úton... ez valami horror, de akkor sem fogom megvenni... Szlovákiába Hont után mentünk át, majd innen toltuk neki Zólyom, majd Besztercebánya irányába. Besztercebánya után a kihagyhatatlan 14-es út következett, a paksi delegáció nem járt még erre :D Rendesen csaptuk neki, jót nevettem, amikor Davids ugyanazt a kanyart rontotta el, amit én ~3 éve.

A 14-es út végén van egy benzinkút, ott tankoltunk, kajáltunk, pihentünk egy kicsit. Érdekes volt nézni, hogy milyen motorok járnak arra, többnyire speed gépek, természetesen mind a hegyre ment :D A benzinkút után északra haladva nagyon rossz út következett, szinte többet voltam a szembejövő sávban, mint a sajátomban... Turócszentmárton után egészen a lengyel határig jól járható kanyargós utak következtek, maga a táj is szép volt. Zakopane környéke egyszerűen csodálatos, nagyon érdekes, hogy minden ház fából készült,  pár darabot leszámítva. A nagy forgalom miatt viszont kevésbé izgalmas, az egész környék tele van turistával.

Esküvő Zakopánban, Davids sajátos módon gratulált az ifjú párnak (WHOOOMMmmmm.. :D)

Kb. 15-16 óra között értünk a szállásra. A szobát még nem tudtuk átvenni, ezért szépen átmentünk a szomszédos étterembe falatozni. Az étterem maga hagyományok szerint épült, a felszolgálók is aszerint öltözködtek. A háttérben valami mulatós szerű zene szól, majd pár perc múlva feltűnt, hogy az a valójában magyar muzsika :D Az étlapon sajnos csak lengyelül és angolul volt minden feltüntetve. Ugyan nyekergek angolul, de azért az ételeket nem ismerem, nem tanultam, nem használtam még. A felszolgáló természetesen segített nekünk, így kiválasztottuk a "manager" menüt (tele hússal):D

A rezidenciánk kívülről

Ebéd után átvettük a szállást, ami minden elvárásomat felülteljesítette. Először is van WIFI, minden szép és új, csodálatos szobák és szép fürdőszoba rádiós tuskabinnal. Jót nevettük, amikor Davids Britney nótára zuhanyzott :D Amúgy úgy voltunk vele ,hogy még elmegyünk motorozni egy kicsit, de a Tátra megkerülése nem fért már bele, ezért inkább a piálást választottuk. A sétáló utcában elég sokat sétáltunk ,de szerintem a töredékét se láttuk az egésznek. Az első szimpatikus kocsmába beültünk és szépen elfogyasztottunk néhány üveg helyi sört.

Fateroknak Apa sör jár :D

Miután elittuk az összes zlotyit, elindultunk vissza a szállásra, de útközben rendesen megéheztünk. Gondoltuk megtámadjuk a Subway-t, ott tuti lehet kártyával fizetni... hát nem zárva volt már? Na jó, akkor kell valami más. Végül nem is tudom hová sikerült beülni, de akkor eldöntöttük ,hogy hamburger lesz a kaja. Ritkán fordul elő, hogy valamit nem tudok menni, de ennek a felét ott kellett hagynom...

Na nem azért mert rossz volt, igazából ilyen finomat még nem ettem.  Az adag akkora volt, hogy  már nem fért több. A hús vastagabb volt a hüvelykujjamnál. Érdekes volt, hogy lapátolás közben az egyik pillanatról a másikra nem bírtam többet lenyelni belőle, tele voltam. A srácok kiröhögtek, de nem sokkal utánam ők is feladták :D

Másnap kb. 7 órakor mindenki felkelt, összeszedtük magunkat és megreggeliztünk. 10 órakor körül sikerült is motorra pattanni és elindultunk keletre megkerülni a Tátrát. Zakopane után sok jó kanyargós út van, de igazán élvezni nem lehet a sok útszélén parkoló autótól, cserébe a panoráma csodálatos. Szlovákiába átérve újra lehetett csapatni, igaz a Tátra déli részén nem volt túl izgalmas. Tátralomniciből indul felvonó a híres Lomnici-csúcsra, majdnem sikerült a srácokat rábeszélni, de az árakat meglátva nekem is elment tőle a kedvem. 2 felvonóval lehet feljutni, az egyik 16 juró, a második meg 27, azt hiszem....~14e Ft...majd egyszer, talán a családdal :D A következő állomás a Csorba-tó volt, olyan gyorsak voltunk ,hogy túl is mentünk a kereszteződésen.

Mint minden turistaövezetben, itt is fizetős a parkolás, de a többi motoroshoz hasonlóan megálltunk az út szélén. Megnéztük a tavat, kb. 20 perc múlva újra a motoroknál voltunk, amikor jöttek a rendőrök és minden motorost elzavartak onnan(szerencsére nem büntettek). Folytattuk szépen az utunkat hazafelé a 72-es úton, szebbnél szebb kanyarok következtek. Épp benne vagyunk az egyikben, amikor meglátok egy leányzót kék pc34-gyel, és kétségbeesetten követ minket a tekintete ahogy elhúzunk mellette nem hétköznapi tempóban. Mondtam is a srácoknak, hogy az a lány tuti bajban van, forduljunk vissza. Sajnos így is volt, az egyik kanyar nem adta ki neki, gyorsan ment és inkább elengedte a motort. Nem sérült meg, még csak nem is volt poros a ruhája, de a motorral nem boldogult, szerintem egy kisebb sokk érte. Végül mondta ,hogy jól van, de mintha a motort nem tudná üresbe kivenni, de aztán mégis sikerült. Beindult és ment tovább.

Amúgy le a kalappal előtte, a rendszáma cseh volt, és egyedül vállalta be ezt a túrát. Nincs semmi komoly túrafelszerelése, nincs motoros nadrág, nincs doboz (az ásványízes palackot is gumipók fogta). Igazi tökös csaj :D Miután felpattant a motorra és folytatja útját északnak mit is toltuk tovább szekeret Breznóbánya felé,  innen egyre több rossz út következett. Balassagyarmatnál érkeztünk vissza Magyarországra, majd haladtunk tovább Vác irányába a szörnyű 2-es útra.

Összességében nagyon jó túra volt, látványos, izgalmas, és spontán :D A végére amúgy elkezdett fájni az jobbos nagylábujjam, de végig nem foglalkoztam vele...Hetfőn reggel már nem tudtam lábra állni, annyira bedagad, ezért itthonról kell dolgozni, mozdulni sem tudok.

Íme az útvonal. Budapestről ez 700Km, 12 óra út. Akár egy napba is belefér.