Azt tudni kell, hogy a cél számomra nem ismeretlen, a fél gyerekkoromat a környéken töltöttem, sok szép emlék köt ide, amiért alkalmanként visszajárunk. Most hogy motorral utaztam Türingiába, egy 16 éves korom óta tartó kívánságom teljesült, az A1-es jogsim megszerzése után csak itt szerettem volna motorozni, de eddig nem volt rá lehetőségem.
Elérkezett július 16-a, a nagy nap, amikor végére mehetek egy nagyot motorozni. Garminnal megterveztem az útvonalat, ami előzőleg legalább 7 órát vett igénybe (gané egy program a basecamp), de végül sikerült. Hajnalban többször felkeltem, sajnos megérkezett az, amire már előző nap is figyelmeztettek:
 |
| Jól kezdődik.... |
4 órakor felkeltünk, a családnak felpakoltam a kocsit és el is indultak a szakadó esőben. Sokáig filóztam ,hogy bőrcuccot vegyek-e fel esőruhával, vagy textilt. Végül textil lett esőruhával és utólag nagyon nem bántam meg, nagyon hideg volt. Annak ellenére fáztam ,hogy a ruhában benne volt a bélés, illetve aláöltözőt is vettem fel. Elindulástól kezdve Komáromig vert az eső, Tata után már annyira szakadt ,hogy a kesztyűm beázott, és párszor rendesen megcsúszott a motor feneke...Kicsit sem voltam mérges, még volt hátra 750km...
Komárom után átmentem a szlovák oldalra, párhuzamosan mentem a Dunával. Itt már csak felhős volt az ég, de durva szél is volt. Helyenként nehéz volt a motort az úton tartani. Pozsonyba beérve kezdődött a kaland, szerintem nagyon szarul van minden kitáblázva, és Garmin is megzavarodott egy kicsit. Nehezen sikerül kimászni a városból, innen már csak egy köpésre van Ausztria. Bécsbe nem mentem be, elkerültem kis mellékutakon, nagyon látványos volt és mindenhol lehetett 100-zal gurulni. Bécs után Gmünd volt a cél, egy pici határon mentem át Csehországba. Eljutni odáig külön művészet volt a sok útépítés és elterelés miatt. Gmünd után kezdődött az utazás kalandos része. Csehországban csak jó úttal találkoztam, tele kanyarokkal, szerencsére innen kezdve végig sütött a nap, 30 °C-os meleg fogadott. Az irány Ceske Budajovice, Pisek, majd Cheb. Végig szépen veretős út, szebbnél szebb települések követték egymást a német határhoz közeledve. Párszor szívesen megálltam volna fotózni ,de hamar elment tőle a kedvem, amikor láttam a GPS-en ,hogy mennyi km van még hátra. Valamikor 18 óra után már megérkeztünk Németországba, innen még 2 óra út volt Plauen majd Greiz irányába. Az egész út nagyon fárasztó volt, a napi 800km nekem abszolút határ, ennél többet nem tudok és nem is akarok már teljesíteni.
Az elkövetkezendő 2 napban rá se tudtam nézni a motorra, meg amúgy is esett az eső, így hát a családdal élveztük az együtt töltött időt.
Pontosan nem tudom megemlíteni ,hogy merre jártam a környéken és mennyit motoroztam. Voltam Meerane-ban, onnan Zwickau (itt gyártották a Trabantokat), Greiz és még sok apró települést megcsodáltam motorról.
Ez a környék nem egy nagy turistalátványosság, ennek ellenére tele van kicsekkel. Az egyik ilyen kincs és a világörökség része a Göltzschtalbrücke, ami a világ legnagyobb téglaépítésű vasúti völgyhídja.
Minden alkalommal megnéztük ezt a hidat, ha erre jártunk. Azt is láttuk már, amikor szakemberek a híd oldalán lógva kopogtatják kalapáccsal a téglákat egyesével. Ha valamelyik el van repedve, akkor azt azonnal cserélik. Ilyenkor rossz belegondolni, hogy a budapesti hidak többségét 20-30 éve nem piszkálták...
A másik nagyon érdekes híd a wünchendorfi fahíd, ami az utolsó fedett fahíd Németországban:
Néhány kép ömlesztve:
Hazafelé az út megint érdekesre sikeredett, mert július 22-én volt Münchenben lövöldözés, késő este még nem tudtak konkrétumokat mondani, nem tudják hány tettes van. Aztán mondták ,hogy München környékén dugóra lehet számítani, a belváros leállt, stb...A család arra ment, de szerencsére nem volt gond, az autópálya járható volt.
Én részben más utat választottam, nyilván nem a közeljövőbe jövök erre motorral, akkor igyekezzük minél több utat felfedezni (és milyen jól ettem). Az első cél Klingenthal volt, a környéken nagyobb hegyek is vannak, télen síelni is lehet. Ahol síelni is lehet, ott bizony kanyargós utak is lesznek :D Korán reggel, sehol egy lélek, én már veretem neki rendesen, piszkosul élveztem a kanyarokat a tipikus magas fenyőerdők között. Aztán a határon akartam készíteni egy képet a Csehország tábla előtt, de nem mertem közvetlen előtte megállni, mert a müncheni lövöldözés miatt a csehek megerősítették a határt. Aznap reggel pont előtte álltak a rendőrök 10 méterrel, ezért csak óvatosan oldalról mertem fotózni. Innen a Slavkovi erdőn keresztül haladtam tovább Plizen irányába. Az erdőn keresztül vezető út nagyszerű volt, már-már osztrák színvonal, csak az a baj ,hogy rövid volt. Vége is lett, mire igazán belelendültem. Plizen nagy város, mint bármelyik más, nem nézelődtem, haladni akartam, amit láttam az szép volt. Pisek előtt és Ceske Budajovice között volt egy nagy útépítés, amelybe kifelé menet is beleszaladtam, hatalmas elterelést csináltak neki több kisebb településen keresztül. Hazafelé is erre mentem, mert viszonylag gyorsan átjutottam rajta, gondoltam most se lesz gond. Még az elterelés előtt 20-30 km-rel megelőzött egy BMW GS szlalomozva, német rendszámmal, nagyon tökösen küldte neki. Na, ez a BMW-s pontosan ott áll az elterelés végén, a km-es dugó végében. Nem tudom ,hogy szabályos-e a cseheknél, de akkor bő 6-8 óra út volt még előttem, ezért szépen mentem a felezővonalra és elmentem az autók között. Különben is volt vagy 40 fok napon, biztos nem dugózok...A BMW-s meg ilyenkor legyen tökös :-) Pisek után nem Gmünd felé vettem az irányt, inkább a nagyobb forgalmasabb utat választom, mert Gmünd után is rengeteg elterelés volt. Sajnos az elméletem nem jött be, inkább mentem volna arra. Ausztriában ugyanis beleszaladtam olyan útépítésbe, ami román színvonallal vetekszik. Kavicsos, mart, korlátozott... gratulálok a sógorokénak. Bécs felé haladva hosszú egyenes és kevésbé izgalmas út következett. Bécs előtt aztán megláttam az útról egy hatalmas várat, nem is értem hogy nem vettem észre kifelé menet. Ez volt a Kreuzstein vára. Eszméletlen nagy, gyönyörűen kiemelkedik a hegyből, igen különleges. Ide egyszer el kell menni a családdal is.
Bécs után már Pozsony következett. Itt kifelé is volt gond, hazafelé még több. Próbáltam visszanézni az útnovalat, de a mai napig nem értem ,hogy a GPS miért vitt át Magyarországra. Nem az volt beadva, Komárom volt a cél, ráadásul a szlovák oldalon. Néztem is, mint hal a szatyorban... mi a francot keresek én már Magyarországon...Azért nem örültem neki, mert a szlovák oldal gyorsabb szerintem, nem kell bemenni akkora városba,mint pl. Győr stb. Nem baj, így mentem végig az 1-es főúton, utólag szerintem ezzel jártam a legrosszabbul. Unalmas, tele Védával, forgalom, vasúton suzuki.... baaaaa.... nagyon elegem volt. Aztán Budaörsnél már annyira láma voltam, hogy elfelejtettem felmenni az M0-s ingyenes szakaszára. Én hülye keresztül mentem Budapesten, mintha nem lett volna már nélküle is nagyon elegem.
Ez természetes, nem kell leírni. :D Tele van a listám ötlettel, csak megvalósításra vár.
VálaszTörlés