Stelvio túra - 3. nap

Tetőtérben volt a szobánk és elfelejtettük elhúzni a tetőablak rolótját, így az arcunkba sütött a nap 6 órakor. Kényelmesen és bőségesen megreggelizünk, majd szedelőzködtünk. Innen csak a topcaset vittük tovább, mert itt 2 éjszakát töltöttünk, vagyis a cuccunk java maradt. Délelőtti terv a Timmelsjoch megmászása volt. Nagyszerű út ez is ,de Ausztriába nem mentünk át, az az oldal sajnos fizetős. Tehát, felmentünk és az olasz oldalon maradtunk, majd ugyanott mentünk le is. Isteni, lehet kenni a motor száját, fent pedig még eszméletlen magas hófal fogadott minket.

Itt is a szokásos program, fotó, táj, aztán mehetünk tovább. Lefelé Davidson volt továbbra is a kapitány, a
Főnök mögöttem ment és egy idő után le is maradt. Megvártuk és kiderült ,hogy gond van a motorral, ugyanis erős fékezésénél keményen ráz az eleje.

Kikaptuk a ABS biztosítékát, lehet azzal van gond, de a hiba továbbra is fennállt. Beszéltünk Bubussal is, több mint valószínű, hogy a tárcsa vagy a fékbetét. Kérdés, hogy akkor miért nem jelentkezik minden fékezésnél. Egy idő után motort cseréltünk, megnézemt én is.  Megküldtem neki, fékeztem rendesen, de semmit se éreztem. Egy benzinkúton megálltunk, majd Davidson is elment vele. Ő viszont már érezte az első fékezésnél, érdekes, csak nálam nem jelentkezett. Mindenesetre a Főnök nagyon elkeseredett, nem mert így tovább motorozni. Elkísértük a szállásra, majd onnan átment később a közelben egy független motorszervizbe és megpróbált valamit intézni az assistance szolgáltatással. Szegény nem akarta elrontani a délutánunkat, ezért el is zavart minket a Stelviora. Fájószívvel hagytuk hátra szerencsétlent, de tényleg tehetetlenek voltunk.
Nem kellett sokat motorozni, mindössze 78km-re volt a célpont, de nagyon sok település volt tele radarral, és persze nagy fogalom....
Valamikor kora délután meg is érkeztünk, eresztettük felfelé a gépeket. Mindkét dynojetes gép hirtelen elvesztette az erejét, piszkosul forgatni kellett, a kanyarok is elég szűkösek voltak. Többnyire első sebességben tudtam felfelé fordulni. Felérve a szokásos programot megspékeltük egy kis kajálással, az üllőhelyünkről pont az útra lehetett látni, csodálatos volt. Majd vásároltam néhány ajándékot a családnak. Érdekes, hogy a hőmérő nem mutatott többet 15 foknál, de így is szakadt rólunk a víz, nagyon égetett a nap. Nehéz elhinni, hogy érkezésünk előtt 2-3 nappal még ilyen idő volt:

Stilfserjoch - 2017.06.05

Amit még mindenkinek érdemes tudni, hogy a csúcs felé közeledve az egyik kanyarban fotostelvio.com-os képek készülnek, ezeket 8 juróért megvehetjük eredeti minőségben vízjel nélkül. Természetesen rólam is készült 2 db, hamarosan meg is osztom faceobookon.

A hosszú pihentő után nyugati irányba mentünk le a Stelvioról. Arra is gyönyörű és jobban motorozható, nem olyan szűk hajtűkanyarok, lehet tempósabban motorozni.
Bormio után az SP29-es úton mentünk délre Gavia-hágón keresztül. Ezt a szakaszt a látvány miatt ajánlom, mert az út rettenetesen rossz. Ennek ellenére nagyon sok bringás, motoros, álcázott BMW is volt fent a hegyen. A végén már rettenetesen szűk volt az út, nem is értem ,hogy hogyan férnek el ott egyáltalán autók, ráadásul 2 irányú a forgalom, de félrehúzódni se nagyon lehet.

A szakasz végén hazafelé vettük az irányt, Merano felé. Hihetetlen síparadicsomon mentünk keresztül, gyönyörű táj ,de szinte tök üres volt minden. Sehol egy autó, vagy maximum 1-2, emberek sehol, a szállodák ablakai bezárva, szellemváros volt a legtöbbje, félelmetes. A vége felé még volt pár szuper kanyar, de élvezni nem tudtuk, mert már rettenetesen fáradtak voltunk. Visszavettünk a tempóból is, nehogy baj legyen.
Este 20 óra könyékén meg is érkeztünk, a Főnök nem túl jó hírekkel várt minket, a motorja továbbra is rossz. A helyi szerelő ugye nem kezdte el szétbontani, mert bármilyen alkatrészt csak 2-3 napon belül tud csak beszerezni, így nincs értelme. A biztosító assistance szolgáltatásán keresztül meg egy trélerrel elvitték volna valahová, de szinte csak olaszul csacsogott a sofőr, így nem kapta meg a motort. Nem is értem mit képzelnek, elmagyarázni se tudta, hogy mi a fene fog történni, így nem adja oda józan ember a motorját/autóját. A Főnök is 3 nyelvet ural, tehát nem arról van szó, hogy elvárta volna az alap magyart... Megbeszéltük, hogy másnap már a hazafelé vezető úton bemegyünk Lienz-be, ott van egy Honda szerviz és megnézetjük.
Vacsorát végül ugyanott ettünk, megint pizza lett, ha már olyan finom volt az előző nap is.

 Jó volt a mai nap is, de nagy kár, hogy a Főnök kiesett. Sok időt vesztettünk ezért ezt a napot se tudtuk végig teljesíteni. A lényeg, hogy a Stelvio-ra hagyni kell bőven időt, nem olyan hely, amit 20 perc után meg lehet unni. :D

Folyt. köv.